Pécsi sisak

X-XI. század
Pécs, Magyarország
magyar

Négy karéjos vaslemezből összeállított sisak

 

Kép forrása: B. Szabò János: A sztyeppei hadviselès ès a honfoglalòk
Rubicon törtènelmi magazin 2016/7.

A pécsi sisak rajza
forrás: Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. 1983.

A pécsi sisak rajza
forrás: Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. 1983.

 

Készítő: Nutevk Armory

A pécsi sisak rekonstrukciója
Készítő: Nutevk Armory

 

Hagyományőrző páécélkovács által készített műszaki rajz a pécsi sisakról, mely szép és dícséretes próbálkozás, ám pontosításra szorul. 

A pécsi sisak csúcsa
forrás: Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. 1983.

A karélyok kialakítása a pécsi sisak alső részén
forrás: Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. 1983


Kalmár János: Pécsi sisak a honfoglalás körüli időből című tanulmányának fontosabb elemei:
– A homlokot védő elülső lemez lényegesen vastagabb a többi lemeznél.
– A lemezek közötti bronzszalag látható része 4 mm széles
– A lemezek nem topma levágásúak, hanem élben ellaposodóak (profiláltak). Az így előállított ferde lemezszélek a bronzszalag mellett élénk fényhatást nyújtottak.
– A csúcs felső része makk-alakú és tömör, alsó lemez-szerű széle pedig félkörök sorozatára van alakítva úgy, hogy a sisakharang minden lemezére egy-egy szegecs esik.
– A sisak magassága 22.7 cm, nyílásának nagyobb átmérője 21 cm, a kisebbiké pedig 11.5 cm.
– A harang alsó szintje mentén az elülső lemezből 2, a többiben 3-3 darab vasdrótból alakított csapszerű fülek állnak ki, amelyekbe a nyakat és vállakat védő sodronyos nyakvért, illetve az azt tartó drót volt befűzve. Ezekből a fülekből a homklok részben ma már csupán egy,a többi részben 2-2 darab maradt meg.


Nagy Erzsébet: A pécsi sisak című írása

A Janus Pannonius Múzeum Régészeti osztálya egy pompás kivitelû, kitûnõ állapotban levõ kúpos vassisakot õriz gyûjteményében. A leletet 1927-ben építkezés közben találták. Hitelesítõ ásatás ugyan még nem bizonyította, de a leletkörülményekbõl kitûnik, hogy a díszes sisak egy feldúlt magányos sírból került elõ. A lelõhely az egykori Ágoston, ma Ady Endre utcától északra, a Havi-hegy meredek oldalában levõ víztároló területén fekszik, a Losonc utcából nyíló kis Domb utcában. „A sisakot Schutták József városi tanácsnok kertjében találták, ahol a városi víztartályt építik. A munkálatok közben akadtak rá … A most kiásott sisak mellett néhány embercsont került napfényre, rendetlen összevisszaságban…” (Dunántúl, 1927. november 27.)

A sisak kúpos harangja négy, közel háromszög alakú vaslemezbõl összetett, a homlokot védõ elülsõ lemez lényegesen vastagabb a többinél. Az ívelt vaslemezeket úgy szegecselték össze, hogy a két egyenes oldalú lapra kívülrõl, egymással szemben két, minkét oldalán karéjos lapot helyeztek, s az összeillesztésnél a két vaslemez közé domborított pontsor díszû karéjos bronzlemez került. A vaslemez-szélek profilálltak, a bronzszalag mellett még ma is élénk fényhatást keltenek. A harang tetejét négy szeggel felerõsített sziromszerû tömör vascsúcs koronázza, a harang peremére erõsített kis fülek pedig a nyakat és a vállakat védõ sodronyvért felszerelésére szolgálnak. Magassága 23,3 cm, átmérõje 21,2 cm – 18,4 cm, a vaslemezek vastagsága 0,2 -0,5 cm. E sisak jelenleg egyedülálló lelet a Kárpát-medencében, hitelesen feltárt párhuzamai a 10-11. századi Kelet-Európa leggazdagabb fegyveres sírjaiból származnak. A négy részbõl összeállított harangú kúpos vassisak keleti eredete vitathatatlan; az egyenesre vágott szélû lemezekbõl álló és a normann típusú, karéjozott szélû sisakok kialakulásának helye Dél-Oroszország területe. A pécsi sisak azért is jelent különösen nagy értéket, mert az utolsó láncszeme a kúpos vassisakok fejlõdési sorának. Készítésének ideje a 10. század második, a 11. század elsõ felére tehetõ, ez a nehéz, kétélû normann kardok elterjedésének idõszaka is.

Baranya megye 10-11. századi sírleleteit vizsgálva Kiss Attila arra a következtetésre jutott, hogy a területen a magyarok csak a 10. század utolsó harmadában telepedtek le, a korábban lakatlan vagy igen gyéren lakott vidéket a fejedelem mondotta magáénak, s csak késve indította meg a betelepítést. A pécsi sisak a megye területén elõkerült legmagasabb társadalmi rétegre utaló régészeti lelet, talán egy, a fejedelmi szállás védelmére rendelt, a maga korában is kiemelkedõ értékû, hatékony fegyverzettel ellátott katonai vezetõ hagyatéka. A Janus Pannonius Múzeum állandó régészeti kiállításán tekinthetik meg az érdeklõdõk a honfoglalás korának e felbecsülhetetlen emlékét. Gyûjtemény: Janus Pannonius Múzeum Pécs, Régészeti Osztály, ltsz. 2613


forrás: Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. 1983

Irodalom: Kalmár János: Pécsi sisak a honfoglalás körüli idõbõl. In: Pécs Szab. Kir. Város „Majorossy Imre Múzeumának” 1942. évi Értesítõje. Pécs, 1942. 22-29.p.
Kalmár János: Népvándorláskori sisakok. In: A JPM Évkönyve 1964. Pécs, 1965. 73-93.p.
Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Budapest, 1983. 252-255.p. (további irodalommal)