Manvelovkai sisak

Manvelovkai sisak
Négy lemezes steppei sisak
IX-X. század

A manveovkai sisak
Forrás: mreen.org

A manvelovkai sisak rekonstrukciója
Készítő: Stanislav Ermakov
Forrás: Мастерская “МОЛОТ” Workshop “The Hammer”

 

A manvelovkai sisak rekonstrukciója
Készítő: Stanislav Ermakov
Forrás: Мастерская “МОЛОТ” Workshop “The Hammer”

A sisak egy elemében jelelgzetesen eltér a korszak megszokott stílusától: a sisakcsúcs hiányában. A tetején lévő lemez mérete felveti azt a lehetőséget, hogy az egy utólagosan hozzáadott javítás, ami a sérült, letört sisakcsúcsot volt hivatott pótolni. Rekonstrukciós szempontból nem elvetendő lehetőség a sisakcsúccsal együtt való elkészítése, akár a pécsi sisak csúcsából kiindulva.

Egy lehetséges verzió a manvelovkai sisak csúccsal ellátott verziójára. 
Tulajdonos: Aranyosi János
Készítő: Nutevk Armory

 


Jancsik Balázs fordítása L. N. Csurilova: Ezüst maszkos temetkezés Manvelovkánál, a Dnyepropetrovszki körzetben

1973 őszén a Dnyepropetrovszki Történeti Múzeumba a következő tárgyak kerültek be: ezüst edény, ezüst arcmaszk, vas sisak, szablya, szablya hüvelyének ezüst borítása, páncéllemezek, két vas nyílcsúcs, kés töredéke. V. M. Ohotnyik, a Vaszilkovi Nemzeti Múzeum igazgatójának jelentése szerint ezen tárgyak egy 1973 nyarán földmunkák során megsemmisített temetkezésből származtak Manvelovka falu észak-keleti határának lejtőin (Vaszilkovi régió, Dnyepropetrovszki terület). A lelőhely átvizsgálásánál¹ a mai felszíntől mintegy 1,5 méter mélységben temetkezés maradványait sikerült feltárni (megmaradt a sír egyik lekerekített sarka), nyugat-keleti tájolással. Ló és ember csontokat sikerült megmenteni, melyeken vas, illetve bronz oxidáció nyomai látszottak, valamint páncéllemezeket, láncing egybe korrodálódott néhány maradványát és egy erősen korrodálódott hosszúkás téglalap alakú vas tárgyat (harci kés?). A sír méreteit és tájolását már sajnos nem lehetett megállapítani.
….
Igen érdekes a sisak (1. kép 6, 7; 2. kép 1, 2). Magassága 18 cm, alsó részének átmérője 22 cm. Négy lemezből áll, cikk-cakkos szélekkel, az elülső és hátsó lemezek takarják az oldalsókat, az egyik oldalsó lemez részlegesen rongálódott. A lemezek méretei 18×21 cm. A lemezek minden kis kiugrásán szegecselés található, minden vonalon hat darab. Ahol két lemez találkozik, ott a lemezek között réz lemez is található (valószínűleg vörösréz), a homlokrészen háromágú homloklemez található, melynek orrvédő része is volt, ennek azonban csak a felső része maradt meg. A sisak alján abroncsos rögzítés található hullámos felső résszel. Tetején négyszögű lemez, négy darab szegeccsel szolgált a lemezek összeillesztésére. Az ilyen felső rögzítő lemezes, gömbszerű kónikus sisakok A. P. Okladnyikov véleménye szerint jellegzetes sisakjai voltak a dél-szibériai és közép-ázsiai középkori sztyeppi népeknek. A manvelovkaival egyetemben azok is néhány nagyobb lemezből lettek összeállítva, és az elülső és hátsó lemezek felülről takarták az oldalsókat. A lemezek szegecseltek. Ilyen típusú sisakok kerültek elő a karanajevói kurgánokból (Dél-Urál) melyeket a 10. századra lehet datálni.

A manvelovkai sisak formailag és szerkezetileg a szláv sisakok II. „csernyigovi” csoportjához áll közel (A. N. Kirpicsnyikov klasszifikációja alapján), és amelyek a Kijevi Rusz területén a
mongol kor előtt igen elterjedtek voltak. A „csernyigovi” típusú sisakok, mint amilyen a manvelovkai is, 4 nagyobb lemezből lettek összeállítva, cikk-cakkos szélekkel, a lemezek között réz lemezekkel. Tetejükön perselyszerű lemez, aljukon abroncs található. A „fekete sír” sisakja (10. sz.) majdnem azonos az imént leírt sisakkal, a homlokrészen háromágú lemez is található. A manvelovkaitól sok más „csernyigovi” típusú sisak különbözik az aranyozásuknál, ezüstözésüknél fogva.
….
A datáló értékű tárgyak (szablya, edény, maszk) legközelebbi párhuzamai a 9–10. századokra datálhatóak, melynek alapján a manvelovkai sírt szintén erre az időre keltezhetjük. Mint már
fentebb említettem, a tárgyak közül a legsajátosabb az ezüst maszk, amely Kelet-Európa déli részére nem jellemző. A halotti maszkok, valamint a szemfedők és szájlemezek lovas temetkezésekben való jelenléte a Közép-Volga-vidék és Délnyugat-Urál vidékének 8–10. századi magyar temetkezéseire jellemző. Ezért a manvelovkai sírt a korai magyar lakossághoz lehet kötni, amely a 9–10. században tűnt föl nyugat fele való mozgása közben a kelet-európai sztyeppen.


 

Források:
Two helmets from Dneproptrovsk Museum. United squad “South Rus”
Л. Н. Чурилова: Погребение с серебряной маской у села Манвеловки на Днепропетровщине. Советская археология 4 (1986) 261–266.